Szanszkrit nyelven vadzsrának, tibetiül dordzsének mennykő-jogarnak hívják, a dordzse jelentése még a kövek ura, a gyémánt, gyémántjogar. A tibeti buddhizmus alapvető szertartási eszközei közé tartozik.

A dordzse mint rituális tárgy a férfi princípiumot képviseli, az együttérzést és az örömöt. Hatása elektromos, yang. A Gyémánt Úton a megvilágosodott tudat elpusztíthatatlanságát jelképezi a gyémánt. .Az i. sz. VIII. század táján kerültek az első vadzsrák Indiából Tibetbe, s váltak a lámaizmus fontos kellékeivé. Egyes vallástörténészek úgy gondolják, hogy a régi vadzsrákat meteorit-vasból készítették, innen az a név: mennyei vas vagy mennykő. A mai dordzséket rézből vagy bronzból, illetve ezüstből vagy aranyból szokták önteni, de létezik kristályból kifaragott is.

A dordzsék többnyire két részből állnak, de léteznek egy és három részes jogarok is, sőt dupla dordzsék, azaz négyágú változatok. A dordzse minden részlete szimbolikus jelentést hordoz.

A kép forrása: mandala.hu

A dordzse középső része gömb alakú golyódísz, a Darmakaya ami a világ oszthatatlanságát szimbolizálja. Magába foglalja a Hum szótagot, amelynek három hangja az üresség végső igazságát reprezentálja. A gömböt két karika (gyűrű) fog közre, amelyek az abszolút igazságot jelképezik. A gyűrűkből nyílnak mindkét irányába a 8 szirmú lótuszok, amelyek a 8 bódhiszattvát reprezentálják. A 8 felső szirom, a 8 férfi bódhiszattvát, a 8 alsó szirom pedig a 8 női bódhiszattvát jelenítik meg. A felső szirmokat követi a hold és a napkorong, melyek a módszereket és a bölcsességeket, a relatív és abszolút igazság egyesülését reprezentálja. A korongoktól indulnak a vadzsra, vagy dordzse ágai, melyeknek alakja kard pengékre, vagy lándzsa hegyre emlékeztetnek. A 9 ágú jogar központi tengelye mellett 8 hajlított ág található, melyek a 4 fő égtáj és 4 köztes égtáj felé mutatnak mindkét végénél. Együttesen jelentik a 8 tudatosságot és a Nemes Nyolcrétű Ösvényt, amely Buddha tanítása szerint út a szamszárikus lét megszabadulásához.

A tibeti buddhizmusban leggyakrabban az ötágút használják, melynek közepén egy egyenes oszlop van, melyet négy-négy hajlított küllő vesz körül. A páros dordzse középső része egy golyódísz (gömb), ami két karikán (gyűrűn) keresztül kapcsolódik egy-egy nyolc szirmú lótuszhoz, amiből öt ág nyúlik ki gömbszerűen (egy középen, négy körülötte). A golyódíszről azt tartják, hogy a világ oszthatatlanságát jelképezi, a karikák az abszolút és relatív igazság szimbólumai, a nyolc szirmú lótusz pedig nyolc világkorszak nyolc bódhiszattvájára utal. A két ötágú gömbszerűség az öt elem szimbóluma, a jogar pedig egészében a férfias szilárdság, keménység, állandóság és egység megtestesítője a buddhizmusban. A jogart és a csengőt a tibeti szerzetesek szinte minden nap használják a szertartásokon. Ilyenkor a dordzsét a jobb kézben tartják, a csengőt a balban, de csak az ujjakkal, nem egész tenyérrel. A csengő hangja kíséri az imákat, többféle csengetéssel, aminek szigorúan meghatározott szabályai vannak a vallásos szövegek mormolása 

***